Twilight :)

A mai délutánom mozgalmas és bosszantó volt.Ugyan honnan szedhette Alice (még ha nem is), hogy Lizat én bántottam meg.Csak sétáltam tovább és ha valaki hozzám is szólt volna, egyből neki támadok.Charlie nem volt még otthon.Így hát végeztem a házi munkát.Egyszer csak kiömlött a víz a lépcsőre.Én szerencsétlen módon megcsúsztam, és az egész lépcső fokon csak pörögtem.Éreztem, és hallottam, hogy koppan éppenséggel zuhanó testrészem.Majd földet értem.Minden olyan homályos, lehet, hogy ez a vég?Na ne!Éreztem a hideg csempét, majd minden elsötétült.
-Várjunk csak!Hol lehetek én?-szólaltam meg, egy kastély udvarán keltem fel.Borzongást éreztem.Be futottam a várkapun hál' istennek nincs semmi lény.De ott találkoztam Rosalieval.Egyszerűen megálltam, mintha stop tábla lenne ott, de végül megszólaltam:
-Rose, hol vagyunk?-futottam hozzá.
-Nem tudom.-fogta Emmett kezét.Hangos sóhajokat vettem.Jobbra balra nézek, de csak ajtók vannak. benyitottam.Most egy pince tárult elém.Rose-ék a hátamnál jövet hátra hökkentünk a meglepődéstől.Ekkor láttuk meg Jamest, aki ott is termett előttem.
-El a kezekkel "szöszi" !-szólalt meg Rosalie.
-Ez csak vicc!-nevetett fel.-Nem félek tőled Rose.Ismerem a fajtádat, csak együtt vagytok erősek.-mosolyodott el.
-Csak hiszed, hogy nem vagyunk erősek!-szólalt meg Emmett.Az ilyen úgymond felbosszantja egy picit.De én csak álltam csöndben.Egy hang sem jött ki a torkomból.Ösztöneim azt súgták, hogy fussak, bár a két Cullent sem akartam otthagyni.Egy mozdulattal meg pórbáltam megfogni a kezüket, és húztam magam után mire rájöttek ők is arra, hogy mit akarok.Bementem még egy szobába ott volt a nyugalom.Körülnéztem csupa könyv volt.Megláttam a kedvenc könyvemet, és fel is másztam érte, de egy hűvös kéz megfogta a derekam.Hátra fordultam, és láttam Edward szép arcát.Lemásztam hozzá, hogy megöleljem.De ő lehajolt hozzám és megcsókolt hideg ajkaival.Nem mondott semmit a csók után csak rám vigyorgott.
-Mi az? Valami van velem?-körülnéztem.
-Nem semmi, csak úgy tettél, mint aki 10 éve nem látott.-mosolygott tovább.
-Jó hogy, hiányoztál!-öleltem meg tiszta erőmből.
-Bella ne erőlködj!Tudod..-visszaölelt közbe.
-Oh, hát persze.-kicsit vissza vettem a szorításból.James megint ott termett.Egy percet igazán szünetelhetne.El lökött minket.Éreztem ahogy a könyvek éle a hátamba mennek, majd földet érek.Újra lezajlott a régi história.Ez egy álom ugye? Könnyek pottyantak ki a szememből.Behunytam a szemem, és hagytam magam sírni.Egy hideg kéz segített felállítani, de ez nem Edwardé.Meg töröltem a szemem és Jamest láttam.Nyeltem egyet, majd futottam.Kiértem az ajtón.Nem néztem előre csak is hátra, ekkor futásközbe elkapott valaki felsikitottam.
-Sss! Nincs baj.-szólalt meg Carlisle.Már megint sírtam, valahogy az ijedelemtől könnybe lábad a szemem.
-Edward?!Hol van?-megfogta Carlisle a vállam majd sóhajtott.
-James megsebesítette.
-Hogy mi?Alig hiszem el!Hol van?-de nem engedte be abba a szobába.-Bemegyek!-makacskodásomnak köszönhetően megtaláltam.
-Mit tett veled ez a szemét!-oda mentem hozzá.Láttam, hogy mellkasán van egy nyílt seb, de náluk ez hamar beforr.Azt hiszem.
-Jesszusom!-fogtam a fejem.
-Bella nyugodj meg!-mondta higgadtan.
-Hogy nyugodnék meg?!-néztem rá kerek szemmel.
-Úgyan meg gyógyulok.-mosolygott rám.Leültem mellé és meg nem moccantam.Elaludtam.Egy óra múlva felkeltem, és ő csak nézett, hogy hogyan alszok.
-Nem kéne pihenned?-mondtam álmosan.
-Nem kéne aludnod?-vágott vissza.Sosem voltam jó színész, de most színleltem az alvást.
-Khm!-de ez olyan volt: "Látlak én!"
-Bocs nem tudok aludni.-oda ültem hozzá.
-Muszáj aludnod Bellám-megölelt.Hozzá bújtam, de nem akartam ezt a szép pillanatot alvással tölteni.Majd Carlisle benyit.
-Ne haragudjatok.-mosolygott majd kiment.Össze mosolyogtunk.Szédülni kezdtem.Már megint homályos volt minden...
-Bella!Bella ébredj!-hallottam Charlie hangját.
-Szerelmem!-ezután Edward hangját.Kinyitottam a szemem és otthon voltam.Fogtam a fejem.Edward ingét kigomboltam és megnéztem a heget, de sehol semmi.
-Hé, Bella kislányom mit művelsz?!-szólt rám Charlie.
-Nem, ne értsd félre, csak volt itt egy heg.Amúgy is mi történt?-furcsáltam, hogy nincs heg pedig ott volt!
-Bella, te le estél a lépcsőről és elvesztetted az eszméleted.-lágyan közölte Edward.Most már emlékeztem.Kicsit megnyugodtam.
-Oh persze..A felmosó vödör és kiborult a víz.Emlékszek mindenre.Fáj a fejem.-sóhatottam egyet.
-Mindjárt jön az orvos.-tette le a telefont Charlie.
-Nem kell!-felpattantam és fájdalmas képet vágtam.
-Nem szívesen mondom ezt, de nekem mennem kell dolgozni tovább.-felvette a kabátot majd elment apu.Majd benyitott.-Edward vigyázz rá!-majd Edward lefektetett a kanapéra.
-Mi volt a komádban a képzeleted vagy álmod?
-Egy kastély udvarán ébredtem..-elmagyaráztam a történteket.Edward csak figyelt.
-Ez igen!Jó fantáziád van Belli!-mosolygott.
-Kösz, de bár sose történne meg.Még fantáziámba se.-felültem.-Jaj ne!Charlie miért hívta az orvost?-morogtam.
-Csak jót akar neked.-leül mellém.-Ne duzzogj mindenért.-mondta halkan.
-Jó nem fogok.-felhúztam a térdem.
-Ezt is megbeszéltük.-magához ölelt, és egész délutánt együtt töltöttük.
Vége ^^