A hold fényére ébredtem fel amikor megfordultam álmomban.Nem tudtam elaludni.Mikor ránéztem az órára majdnem sikoltottam, hogy hajnali egy van.Azaz csak egy félórát aludtam.Olyan rossz Edward nélkül, sőt azt is lehetne mondani, hogy Edward a mániám.Így hát úgy döntöttem, hogy felhívom Alice-t, de előbb megnézem Charlie-t, nehogy kiakadjon.Körülnéztem és tiszta volt a terep.Felhívtam Alice-t.
-Bella, nem kéne aludnod?-hát igen szép köszönés.
-Hát ez az! Hogy nem tudok elaludni.-morogtam.
-Tudom mi a te bajod!Edward hiány!Valld be magadnak Bells.-felnevetett.
-Igen, tudom.-válaszoltam szomorkás hangon.Ekkor hallottam, hogy Charlie benyit.-Szia Alice.-búcsúztam el gyorsan.
-Nagy bajban vagy Bella!-mordult rám Charlie.
-Nem tudok aludni.-feleltem lágy hangon.Sóhajtott majd kiment é rám hagyta a dolgot.Majd újra hívtam Alice.
-Elkaptak?-megint nevetett fel Alice.
-Igen.Kitaláltad.-sóhajtottam.Egy percig csendben voltunk majd Alice megszólal:
-Lizanak partyt rendezek.-mondta boldogan.-ott legyél!Nem fogól megszökni, megkérem Edwardot, hogy ne engedje.-hadarta el.
-Jó nem fogok, ígérem.-morogtam újra.Nem igazán szeretem a partykat.
-Köszi Bella!-sikoltozott.Ásítottam egy nagyot.
-Holnap lesz a party délután. Reggel viszek egy ruhát, kérlek azt vedd fel!-utasított.
-Igen is főnök!-viccelődtem.Felnevetett.
-Most már aludj.Szia, jó éjt.-letette.Charlie nem volt lent a nappaliba így lementem.Bekapcsoltam a tv-t, és ezt motyogtam:
-Horror, horror és horror. Ez nem lehet igaz!-majd halkan morogtam egyet.Muszáj voltam a hülye sportcsatornát nézni.Majd össze kuporodtam és elaludtam.Reggel arra ébredtem, fel hogy a baseball állást mondták.Charlie épp reggelizett.Úristen jó korán lehet.Oda mentem hozzá.
-Na milyen volt a meccs?-viccelődött.
-Jaj apu.-mondtam álmosan.
-Menj vissza aludni.-mosolygott.-Elég ramatyul nézel ki.-majd elcsoszogtam a lépcsőig.Felmentem majd a hinta széken egy bársony fekete térdig érő ruha volt kiterítve.Sóhajtottam.Remélem nem akar semmi mást csinálni velem.De olt egy cetli is.Á, félek előre megnézni, hogy mit tervez velem Alice.De ez nem az ő írása volt hanem az Edward-é amin az állt: Jó reggelt szerelmem, délután érted jövök. Az üzenettől elmosolyodtam.Majd el raktam, hogy Charlie ne lássa meg.Hátra zuhantam az ágyra egy cseppnyi boldogsággal.Olyan vagyok, mintha egy szerelmes levelet kaptam volna.A délelőttöm a házi munkával töltöttem el.Majd csengettek.Lerohantam a lépcsőn s kinyitottam.Edward volt az.
-Nem sietsz.-nevetett.Nem is szólaltam meg csak megöleltem.Kicsit meglepődött ugyan, de mi mást várna tőlem.
-Nem hát.-öleltem tovább, majd be engedtem.-Akkor megyek elkészülni három perc kb.-bólintott és én felrohantam.Magamra ráncigáltam a ruhát, majd kifésültem a hajam.Lementem és egy pici sarkú topánkát vettem fel.
-Indulhatunk?-mosolygott rám Edward.
-Persze.-mondtam csöndesen.Megfogta a kezemet és együtt kiballagtunk.Majd kinyitotta a kocsi ajtót.Gyorsan oda értünk a Cullen házhoz.Alice adott a stílusra, mint mindig.Bementem és tele volt minden party készlettel amit kapni lehet.
-Bella!Szia.-vigyorgott majd megölelt Alice.
-Helló.-öleltem vissza.
-Hogy tetszik?-vezetett körbe.
-Jó, ügyes vagy!Bár ezt nem nekem kéne eldöntenem-mutattam fel Liza szobájára.
-Hát persze.-mosolygott.-Mindenki állja körbe a lépcsőt-suttogott Alice mindenkinek.Edward át karolt és vártunk, hogy Alice szóljon Lizanak.Nagyon szép volt ő is szőkés barna haja, amit Alice festett be neki és most be volt göndörítve.A ruhája piros volt és tér felé érő volt.Mosolygott erre az egészre.
-Köszönöm szépen.-mosolygott mindenkire.Neki is kecses mozdulatai vannak, mint Alicenek.Csak nem egy ikerre vágyik?Pezsgőt bontottak Liza tiszteletére amit jóformán meg is ittak.Én nem ittam, még csak az kéne.
-Bella nagyon csöndben vagy!-szólt rám Liza.
-Bocsánat.Elgondolkodtam.-mosolyogtam.
-Hát igen Bellám csak ilyen-mosolyodott el Edward, és magához ölelt.
-Elnézést!-rohant a konyhába Liza.
-Utána megyek!-felálltam és hozzá.Mikor bementem ott sírt.Éppen a mosogató élét szorította.
-Ne haragudj.Edward nem tud róla...-kezdtem a mondandómba.
-Köszönöm.-és tovább sírt, de ez úttal a vállamon.
-Majd megtalál téged is a szerelem.Tudod egy évvel ezelőtt én sem hittem volna.Sőt én nem is vártam senkire.-vigasztaltam meg.-Ha nagyon várod, keresed, nehezen találod meg.-nem tudtam mit mondani, szerelem terén nulla voltam.Egy kicsit lehiggadt, majd adtam neki egy zsepit.
-Remélem igazad van.-vett egy sóhajt, és megtörölte szemét.
-Gyere sétáljunk.-ezt meghallotta Alice.
-Bella!Mit ígértél?-morgott rám.
-Csak öt perc.-mondta Liza. Erre Bólintott Alice.Kimentünk egyenesen az erdő felé tartottunk.Egy percig csöndben voltunk.-Hogy jöttetek össze?-nézett rám.
-A suli melletti erdőben akkor tudtam meg, hogy mi is.Közöltem vele, és ő bevallottam, hogy mit is érez.Én túlságosan nyúl voltam hozzá.-ezzel be is fejezetem.De ő csak bólintott és várta a folytatást.Míg én magas sarkúba járással küszködtem, másik percben Liza "nyála csorgott".Egy sráccal ott beszélt.Körülbelül volt 190 cm.Fekete haja volt ami göndör volt.Én már nem is kellek ide, így vissza mentem.
-Liza?-én csak mosolyogtam.-Na Bella mond már!-még mindig mosolyogtam.
-Egy sráccal dumál.-mosolyogtam.Bejött a sráccal már kézen fogja.
-Hé mindenki!-ordított fel.-Bemutatom Alexet.-ott ölelkeztek.Boldognak látszott, hogy megtalálta.-Köszönöm Bella!-suttogott.
-Nem, magadnak köszönd.-súgtam vissza és Edward rám nézett.
-Miben sántikálsz Isabella Swan?-mosolygott rám.
-Én ugyan miben?-ártatlan arccal néztem rá....
~Happy end~

A mai délutánom mozgalmas és bosszantó volt.Ugyan honnan szedhette Alice (még ha nem is), hogy Lizat én bántottam meg.Csak sétáltam tovább és ha valaki hozzám is szólt volna, egyből neki támadok.Charlie nem volt még otthon.Így hát végeztem a házi munkát.Egyszer csak kiömlött a víz a lépcsőre.Én szerencsétlen módon megcsúsztam, és az egész lépcső fokon csak pörögtem.Éreztem, és hallottam, hogy koppan éppenséggel zuhanó testrészem.Majd földet értem.Minden olyan homályos, lehet, hogy ez a vég?Na ne!Éreztem a hideg csempét, majd minden elsötétült.
-Várjunk csak!Hol lehetek én?-szólaltam meg, egy kastély udvarán keltem fel.Borzongást éreztem.Be futottam a várkapun hál' istennek nincs semmi lény.De ott találkoztam Rosalieval.Egyszerűen megálltam, mintha stop tábla lenne ott, de végül megszólaltam:
-Rose, hol vagyunk?-futottam hozzá.
-Nem tudom.-fogta Emmett kezét.Hangos sóhajokat vettem.Jobbra balra nézek, de csak ajtók vannak. benyitottam.Most egy pince tárult elém.Rose-ék a hátamnál jövet hátra hökkentünk a meglepődéstől.Ekkor láttuk meg Jamest, aki ott is termett előttem.
-El a kezekkel "szöszi" !-szólalt meg Rosalie.
-Ez csak vicc!-nevetett fel.-Nem félek tőled Rose.Ismerem a fajtádat, csak együtt vagytok erősek.-mosolyodott el.
-Csak hiszed, hogy nem vagyunk erősek!-szólalt meg Emmett.Az ilyen úgymond felbosszantja egy picit.De én csak álltam csöndben.Egy hang sem jött ki a torkomból.Ösztöneim azt súgták, hogy fussak, bár a két Cullent sem akartam otthagyni.Egy mozdulattal meg pórbáltam megfogni a kezüket, és húztam magam után mire rájöttek ők is arra, hogy mit akarok.Bementem még egy szobába ott volt a nyugalom.Körülnéztem csupa könyv volt.Megláttam a kedvenc könyvemet, és fel is másztam érte, de egy hűvös kéz megfogta a derekam.Hátra fordultam, és láttam Edward szép arcát.Lemásztam hozzá, hogy megöleljem.De ő lehajolt hozzám és megcsókolt hideg ajkaival.Nem mondott semmit a csók után csak rám vigyorgott.
-Mi az? Valami van velem?-körülnéztem.
-Nem semmi, csak úgy tettél, mint aki 10 éve nem látott.-mosolygott tovább.
-Jó hogy, hiányoztál!-öleltem meg tiszta erőmből.
-Bella ne erőlködj!Tudod..-visszaölelt közbe.
-Oh, hát persze.-kicsit vissza vettem a szorításból.James megint ott termett.Egy percet igazán szünetelhetne.El lökött minket.Éreztem ahogy a könyvek éle a hátamba mennek, majd földet érek.Újra lezajlott a régi história.Ez egy álom ugye? Könnyek pottyantak ki a szememből.Behunytam a szemem, és hagytam magam sírni.Egy hideg kéz segített felállítani, de ez nem Edwardé.Meg töröltem a szemem és Jamest láttam.Nyeltem egyet, majd futottam.Kiértem az ajtón.Nem néztem előre csak is hátra, ekkor futásközbe elkapott valaki felsikitottam.
-Sss! Nincs baj.-szólalt meg Carlisle.Már megint sírtam, valahogy az ijedelemtől könnybe lábad a szemem.
-Edward?!Hol van?-megfogta Carlisle a vállam majd sóhajtott.
-James megsebesítette.
-Hogy mi?Alig hiszem el!Hol van?-de nem engedte be abba a szobába.-Bemegyek!-makacskodásomnak köszönhetően megtaláltam.
-Mit tett veled ez a szemét!-oda mentem hozzá.Láttam, hogy mellkasán van egy nyílt seb, de náluk ez hamar beforr.Azt hiszem.
-Jesszusom!-fogtam a fejem.
-Bella nyugodj meg!-mondta higgadtan.
-Hogy nyugodnék meg?!-néztem rá kerek szemmel.
-Úgyan meg gyógyulok.-mosolygott rám.Leültem mellé és meg nem moccantam.Elaludtam.Egy óra múlva felkeltem, és ő csak nézett, hogy hogyan alszok.
-Nem kéne pihenned?-mondtam álmosan.
-Nem kéne aludnod?-vágott vissza.Sosem voltam jó színész, de most színleltem az alvást.
-Khm!-de ez olyan volt: "Látlak én!"
-Bocs nem tudok aludni.-oda ültem hozzá.
-Muszáj aludnod Bellám-megölelt.Hozzá bújtam, de nem akartam ezt a szép pillanatot alvással tölteni.Majd Carlisle benyit.
-Ne haragudjatok.-mosolygott majd kiment.Össze mosolyogtunk.Szédülni kezdtem.Már megint homályos volt minden...
-Bella!Bella ébredj!-hallottam Charlie hangját.
-Szerelmem!-ezután Edward hangját.Kinyitottam a szemem és otthon voltam.Fogtam a fejem.Edward ingét kigomboltam és megnéztem a heget, de sehol semmi.
-Hé, Bella kislányom mit művelsz?!-szólt rám Charlie.
-Nem, ne értsd félre, csak volt itt egy heg.Amúgy is mi történt?-furcsáltam, hogy nincs heg pedig ott volt!
-Bella, te le estél a lépcsőről és elvesztetted az eszméleted.-lágyan közölte Edward.Most már emlékeztem.Kicsit megnyugodtam.
-Oh persze..A felmosó vödör és kiborult a víz.Emlékszek mindenre.Fáj a fejem.-sóhatottam egyet.
-Mindjárt jön az orvos.-tette le a telefont Charlie.
-Nem kell!-felpattantam és fájdalmas képet vágtam.
-Nem szívesen mondom ezt, de nekem mennem kell dolgozni tovább.-felvette a kabátot majd elment apu.Majd benyitott.-Edward vigyázz rá!-majd Edward lefektetett a kanapéra.
-Mi volt a komádban a képzeleted vagy álmod?
-Egy kastély udvarán ébredtem..-elmagyaráztam a történteket.Edward csak figyelt.
-Ez igen!Jó fantáziád van Belli!-mosolygott.
-Kösz, de bár sose történne meg.Még fantáziámba se.-felültem.-Jaj ne!Charlie miért hívta az orvost?-morogtam.
-Csak jót akar neked.-leül mellém.-Ne duzzogj mindenért.-mondta halkan.
-Jó nem fogok.-felhúztam a térdem.
-Ezt is megbeszéltük.-magához ölelt, és egész délutánt együtt töltöttük.
Vége ^^

Esős napra ébredtem, mint mindig. Felsóhajtottam majd össze szedtem magam. Apu már hamar elment horgászni, így nem zavarom meg a kérezkedéseimmel. Meg reggeliztem majd néztem a tv-t, ami elég ritkaság. Hallottam egy ajtó csapódást. Oda mentem, de csak Alice volt az.
-Jó reggelt!-mosolygott rám.
-Neked is Alice.-leültem vissza a kanapéra.
-Tudod azon gondolkodtam, hogy mit csináljunk.-leül mellém.
-Alice nem akarok most vásárolni.-mondtam szenvedő hangon. Szomorú lett ettől. De úgy látom megint eszébe jutott valami.
-Tudom mit csináljunk. Sétáljunk, és majd kitalálunk több dolgot.-ez nekem okésnak tűnt.
-Rendben benne vagyok.-kikapcsoltam a tv-t és felálltam.-Hova megyünk sétálni?-vettem fel a kabátot.
-Mi mást lától itt?-mosolygott rám újból.
-Hát jó.-elindultunk. Az erdő sok gallyal van teli már megint. Igaz néhányba majdnem elsetem, de hát ez vagyok én. Pár méterrel arébb volt egy lány. Haja olyan barna volt, mint az enyém, de a szeme vörös. Eléggé magas. Nem lepődnék meg ha Emmett elveszett testvére lenne.
-Alice, ugye ő újszülött?-rám vigyrogott.
-Ne parázz nem lesz semmi baj. Különben is épp ő érte jöttünk.-azzal oda ment a lányhoz.
-Te ezt mind láttad?-lepődtem meg.
-Persze, mit gondoltál?
-Semmit.-most már én is oda mentem.
-Helló, hogy hívnak?-nézett ré szép szemmel.
-Liza.
-Üdv Liza. Alice vagyok. És mióta vagy vámpír?-közbe méregette körbe a lányt.
-Nem emlékszek pontosan.-megállt Alice.
-Te már régóta vagy itt?
-Hát ide még csak most jöttem.
-Bella te maradj itt, Liza te gyere egy kicsit.-leültem egy farönkre. Az egyik fa sor mögött zajt hallottam. Oda mentem. Mikor átértem láttam, hogy itt vannak a Cullenek. Tudtam, hogy valamelyik észre vett.
-Mit csinálsz?-mondta Alice, és én megijedtem. Hátra fordultam hozzá.
-A frászt hozod rám.-Alice kuncogott.
-Alice tényleg ne hozd másra a frászt.-szólt Carlisle. De ő csak kuncogott.
-Ha láttad volna Bella képét!
-Alice mutasd be inkább Lizának, hogy mi hogy van.
-Jó..-ezzel elment.Carlisle vissza ment a többiekhez. Én pedig visszaültem egy farönkhöz. Oda jött hozzám Esme Rosalie és Jasper. Rosalieval az utobbi időkben jól kijövünk.
-Látod milyen idő van?-mosolygott Jasper, mert imádott baseballozni.
-Aha, a Te időd. De várjátok meg Alicet és Lizát.-húztam fel a térdem.
-Szerintem te helyettesítheted őt!-vigyorgott rám Rosalie és Esme.
-Még csak az kéne.-mosolyodtam el. Ekkor hallottam valami faág reccsenést. Hát igen Liza. Ő is odajött hozzám.
-Alice gondolom ott vár titeket, ha Lizát így elhagyta.-ennyit kellett mondanom és csak ketten maradtunk Lizával.
- Te elég bátor vagy hallod-e?-leül mellém. Elkezdett esni az eső, s majd ezután villámlott is. felsóhajtottam.
-Nem, nem vagyok az csupán csak olyanok nekem, mint a második családom.-magam elé néztem, majd elmosolyodtam.
-Sosem féltél?-nézett rám kerek szemekkel.
-Nem, sosem féltem.-felálltam, majd elindultam a "pálya" felé.- Na és te? Hogy változtál át?
- 1956-ban. Éppen 14 éves voltam. A családommal sokat utaztunk és volt egy 19 éves fiú. Nagyon megtetszett. Emlékezeteim szerint ilyen barnás feketés haja volt. Egyik este utána mentem, és láttam, hogy csupa vér a szája, a keze. Ledermedtem egy pillanatra, majd futottam. Megállított majd megfogta a kezem, és úgy tett, mint aki súgni akart volna valamit, de nem.-behunyta a szemét, mintha elképzelné, hogy mi is volt.-Ott hagyott a sikátorban, mint a többi két tetemet.Az esőbe csak hánykolódtam, sikítoztam, de nem értettem, hogy miért. Miután átváltoztam, meg kerestem, majd megmondtam neki, hogy szeretem. Egy másik lánnyal volt éppen. Azt hiszem, hogy Leonának hívták. Éjjel bosszúból megöltem a lányt.
-Jézusom.-megdöbbentem.- És most ezért gondolom üldöz az a fiú.-csak bólintott erre, hisz majdnem sírt. Ekkor az egész Cullen odajött.
-Liza mi a baj?-ölelte meg Alice.
-Semmi csak eszembe jutott valami.-szipogta.
-Liza akarod, hogy haza vigyelek?-ajánlkozott Alice.
-Ha megtennéd?-állt fel.
-Gyere te is Bella!-megfogta Alice a kezemet és húzott maga után. beszálltunk a kocsiba.
-Miért húztál magad után?-hátra fordult majd aranyszínű szemével komolyan nézett rám.
-Mi történt?-ránéztem Liza-ra, hogy el akarja-e mondani Alicenek a történteket.
-Hát elmeséltem, a vámpírrá válásomat.-sóhajtott.
-Oh, értem.-elindult a kocsival. A Cullen házhoz mentünk. Még mindig olyan szép tágas, mint régen. Alice megmutatta Liza szobáját, én pedig sunyiba haza sétáltam...

Üdvözlet :D

Helló.

Blog témája: Twiligh saga, Cullen család
Blogol: Sookie
Társ: még nincs

Hát még annyit, hogy egy ideig ne várjatok semmit, mert fejlesztés alatt van. Lesznek mindig friss dolgok csak türelem kérdése.
Másik blogom (történetes):
Katt ide!

Írj komit =)
(lehetőleg nem fikázást...:/)